Itt a tavasz, ez az újjászületés időszaka. Az elmúlt napokban én is gyakorolom, hogy más nézőpontból tekintsek rá dolgokra.
Amikor elmész egy life coaching ülésre és hirtelen egyik pillanatról a másikra magadra figyelsz, az azért nem egyszerű. Jól hangzik, a gyakorlatban azonban már izgalmasabban kivitelezhető. Annyival könnyebb másokat megfigyelni és okosnak lenni velük kapcsolatban. Néha tisztán látsz valamit egy ismerősöd esetében, vagy legalábbis azt hiszed. Ő maga nem veszi észre mi történik vagy lehet, hogy érzékel valamit nagy vonalakban, de nem képes arra, hogy egyedül, szépen ügyesen okosan rálásson a helyzetre, majd cselekedjen.
Kicsit olyan ez, mint, amikor először le kell szedegetni a rétegeket egy falról és jól megvizsgálni, hogy mit rejt az első tapétaréteg maga alatt. Majd tovább kapargatunk, bár néha erőfeszítés sem szükséges, omlik a dolog magától és ugrunk megint egy szintet. Mennyi mindent rejthet egy-egy szép fehér fal. Lehet, hogy az első fűrészporos tapéta rész úgy tűnik, hogy könnyen lejön, de az is lehet, hogy az indul meg nehezebben. Magától, csak úgy, azért ritkán történnek a dolgok. Energiával, türelemmel, fizikai erőbedobással, figyelemmel megyünk tovább. Vigyázva…ki tudja,mit takar a következő réteg. Esetleg elönt a szorongás vagy a félelem is, mi lesz, ha egyben az egész fal leomlik. Akkor főleg, ha már végeztünk ilyen jellegű munkát és rossz emlékünk is van, netán az előző folyamat károkkal végződött.
Lyukak kerülhetnek elő, régi repedések. Minden olyan kusza lesz, több gyenge pont láthatóvá válik. Csak állunk és nézünk. Vajon ez rendben van így? Hogyan tovább?
Már, hogy ne lenne rendben, az évek során jöttek a sebek, beleállt a falba egy szög, de néha csak leöntötték valamivel, azt gyorsan el lehetett takarni. Ripsz-ropsz már kívülről, nem látszott semmi. Volt olyan is, hogy jobban átázott, akkor nagyobb munkára volt szükség, jobb alapozásra, több anyagra, de az is megoldható volt. Szorgos, kitartó és aprólékos munkával.
Igaz a lyukacskák és a foltok most a bontáskor fellelhetővé válnak, minden kis gödör és mélyedés rejt egy történetet magában. Áll a fal, nagyon nehéz lerombolni ám, dolgozunk rajta, kiválasztjuk a megfelelő anyagot, próbálgatjuk, hogy hogyan lenne a legjobb. Ha nem a megfelelő anyaggal tömjük be a rést, sebaj, mindenki hibázik, kiszedjük azt a darabot megint és újra próbálkozunk valami mással. Az utolsó előtti szakaszban simogató mozdulatokkal megkapja végső védőrétegét, szeretgetjük, hagyjuk, hogy száradjon. Jön a nagy kérdés: Milyen színben pompázzon?
A life coaching folyamatban találkozunk olyan apró részletekkel önmagunkkal kapcsolatban, amikkel fájdalmas lehet szembenézni. Ilyenkor jól jön a segítség, ott van valaki veled, aki segít, akár egy teszttel, egy feladattal vagy egy kis játékkal vagy egy jól feltett kérdéssel. Nem vagy egyedül és biztonságban dolgozol. Igen, néha bontani kell, hogy helyet adjunk az újnak. Ha szembenézünk egy régi seb jelentésével és tanulunk belőle, az épp szárnyakat ad, erőforrásként használhatjuk fel a jelenben majd a jövőben. Merjünk vizsgálódni, értsük meg rétegeinket és építkezzünk.