Azt mondjak nincs rossz kérdés csak rossz vagy helytelen válasz. Az elmúlt időszakban állandóan a Miért? kérdés jött velem szembe kimondva vagy kimondatlanul a gondolataimban. A life coachingban a kérdések nagyon fontosak, ez előző elmélkedéseimből kaptatok egy kis ìzelítőt más módszertani eszközökből is, de ugye a kérdések, na azok mindent visznek.Igaziból csak a jókor feltett jó kérdések segítenek.
Gondoljunk bele egy nap mi magunk is mennyi, de mennyi kérdést fogalmazunk meg magunknak, magunkban, de mennyire sokat ki is mondunk és meg is kérdezünk. Először nézzük ezeket: A miért késtél? Miért nem mondtad el? Miért húztad fel a redőnyt kérdéseknek például mi értelmük? Ha jobban belegondolunk, kb már múlt idő, elkésett az illető, a tényen, az adott pillanaton az ok már nem változtat. Nem mondta el, valószínű megvolt rá ugyancsak az oka vagy nem, de akkor sem mondta el… Itt az jut eszembe, hogy olyan jó lenne, ha a kérdésfeltevéseink előtt valaki varazspálcával ellenőrizné azokat és kijavítani vagy jóváhagyná a kérdéseinket. Sőt átfogalmazná és előremutatóvá tenné őket, ha épp arra van szükség. Persze vannak fontos kérdések, gondolatébresztőek, cselekedetkre késztetőek is, de szerintem azok pont nem miérttel kezdődnek.
Mégis, ha valakinek valami nagyon fáj már, akkor ostorozza magat a miértekkel .Ez sok jóra nem vezet, mert elindulhat egy lefele húzó spirálon és beszippanthatja a félelem sötét verme. A félelem kell a túléléshez, értem én, de én arra buzdítok, hogy megéljen dolgokat és ne túléljen. A legfontosabb, hogy ha mégis keressük a válaszokat a miértekre akkor abból valahogyan építő jelleggel jöjjünk ki. Néha teljesen jó, ha az a válasz, hogy azèrt mert ez történt és ez van. A gyerekeknek válaszolva a huszonötödik miért után, azért, mert én azt mondtam.
Az elfogadás utat nyit a következő cselekedetnek. Nem ülhetünk bambulva hónapokig, mert bejön az időfaktor kérdése, az idő repül, nem vár ránk….Miért is nem ülhetünk? Ki mondta, hogy nem? Nem jó az, ha néha hagyjuk, hogy történjenek a dolgok és ússzunk az árral és majd meglátjuk mi lesz? Jaj megint mennyi kérdés és mennyi miért.
Megérkeztünk a második típusú miértekhez és kérdésekhez, a ki nem mondottakhoz. Néha ott az érzés, hogy úgy megkérdezném, hogy… de valami visszatart. Megfogalmazódik bennem a kérdés, de ha tudom, hogy csak bántana vagy rombolna akkor miért is tenném fel? Miért van az, hogy néha mégis felteszem? Az is rettenetes amikor nincs válasz, de miért nincs? Annyira sokkoló volt a kérdés? Megválaszolhatatlan‽ Vállalhatatlan épp a szituáció? Besétáltam én mint elefánt a porcelánboltba?
A life coaching üléseken igenis vannak kérdések,de messze nem csak kérdések vannak és nem csak miértek. Biztonságos, nyugalmas közegben épitő jellegű kérdések jönnek, őszinte, kölcsönös bizalmon alapul az ülés, azaz ha valaki például nem tud vagy nem szeretne válaszolni egy kérdésre akkor passzol és kész. Olyan is van, hogy elindul valami folyamat és belső munka az illetőben és bizony pár percig csend van, ez munkával eltöltött csend, a coachee nagyon dolgozik, a coach pedig türelemmel vegyítve szurkol, hogy szülessen felfedezés és abból majd elmozdulás.
A kérdések ösztönöznek, mozgatnak, ugyanúgy, ahogyan a mindennapi életünkben is dolgoznak és dolgoztatnak bennünket. A kimondott és ki nem mondott kérdések….
Szerencsés esetben vagy sorszerűen? a gondolataban feltett kérdésekre is érkezik válasz.
Ki tudja miért? 