SZÁGY

SZÜRREÁLIS. Mintha nem is veled történne, pedig igazából Veled is történik. Valami valóságon túli, álomszerű és hihetetlen. Mindenki mást veszített és másképp éli meg. 
SZOLID. Volt egy addig viszonylag kiegyensúlyozott ritmus, megbízható résztvevőkkel.
SZILÁNKJAIRA SZAKADT. SZENVEDSZ. SZÍVSZORÍTÓ.
Van, aki SZAVAKBA sem tudja önteni, szomorúan SZÁLLNAK a gondolatai benne és körötte, de nem beszél.
Néha úgy érzed, SZOCIÁLISBÓL tán antiszociális lettél, SZOLÍDBÓL SZERTELEN.
Bekerülsz egy másik csoportba, máshova tartozol már, ha akarod, ha nem, SZOLIDÁRISSÁ válsz új csoportod tagjaival.

Valaminek vége van, itt egy új ÁLLAPOT. ÁRTATLANUL és döbbenten nézed, hogy sok minden ÁTALAKULT. Néha ÁLSZENT módom viselkedsz, magadnak sem vallod be: ÁTALAKULSZ. ÁLCÁZOD, hogy mélyen, lent, mit érzel.  Olykor olyan ÁDÁZ, ÁRTÓ gondolataid támadnak, amiket soha nem tapasztaltál.

GYÁVÁNAK érzed magad, időről időre GYEREKESEN viselkedsz. GYÖNGYÖZŐ könnyeket hullatsz.
GYARLÓNAK, silánynak érzed magad, már nem ugyanaz vagy, aki voltál, de mindez megmásíthatatlan. Máskor GYOGYÓS módon abban ringatod magad, hogy ez a valami csak játék az érzékeiddel, káprázat, nem is történt meg.
GYŰRÖGETED a kezeid, a ruhád ujját, újra érzed, hogy élsz.
GYÓNSZ az ég felé tekintve, GYŰLÖLKÖDÉS-MENTESEN próbálsz haladni tovább, mert valaki egyszer azt mondta, s ez mélyen bevésődött: „The show must go on!”
GYAKRAN vagy ott gondolatban ahol nehéz, ahol tudod, hogy nem kéne lenned.
GYÚROD a tésztát azoknak, akik ott vannak körülötted, akik veled maradtak.
GYAKOROLSZ az új helyzetekben.
GYULLAD benned a tűz, jön a láthatatlan erő és repít tovább.
GYÓGYULSZ!